óegyiptomi naptár: szoláris jellegű naptár. - Az egyiptomiak a 4. dinasztia óta (kb. Kr. e. 2640) jegyezték föl a dátumokat, azóta a 365 napos naptárt alkalmazták. Ennek magyarázata az, hogy a Nílus áradásai kezdete közötti időt megfigyelték. Mivel ez a Nap állásától függ, a 2 áradás közötti idő nagyjából a napévnek felel meg. Természetesnek tűnik, hogy az áradás kezdetét az év kezdetévé tették, mert az áradás következtében az élet a Nílus völgyében majdnem megbénult. Az áradás nem történt pontosan, így a Sothis (Sirius, kutyacsillag) heliakus fölkelését az áradás kezdetének jeléül tették. Ez vsz. a Kr. e. 28. sz. táján történt: akkor talán meg is figyelték ennek az igen fényes csillagnak évi mozgását. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomiak a csillag mozgását jól ismerték. A Kr. e. 28. sz: egybeesett a 365 napos év kezdete a Sothis heliakus fölkelésével (gör-ül: apokatasztaszisz). - A 365 napos év és a majdnem teljes napév közötti különbség nem tűnt föl a naptár bevezetésekor, úgyhogy kb. 4 évente a napév egy nappal előrehaladt. Ezt az időszakot a gör-ök Sothis-periódusnak nevezték és 1460 évnek számolták. Ez viszont a modern csillagászati mérés alapján nem szilárd, hanem a Sothis heliakus fölkelésének és a 365 napos év kezdetének két egybeesése közötti átfutási időtartam periódusonként változik. Nem lehet bebizonyítani, hogy az egyiptomiak a későbbiekben figyelembe vették volna az egybeesést, a Sothis heliakus fölkelését viszont ünnepnapnak tartották: tehát az eltolódást ismerték. Az évet 12 hónapra osztották, egy hónapot pedig 30 napra. A napév teljességéhez szükséges 5 és ¼ napból 5 napot (gör-ül: epagomena) az év végéhez illesztettek be, hiszen törtszámmal ilyen teljes egységet, mint az év, nem volt szokás számolni. - A kutatás az év két kezdetét tartja nyilván, ami az óbirod. helyzetnek felel meg. A Középbirod-ban a Sothis heliakus fölkelését ünnepnek jelölték, de nem újévnek. Az egyiptomiak a 365 napos év kezdetét tartották az egyetlen újévnek. - A 12 hónapon kívül az évet 3 évszakra tagolták, amelyek nevei megfeleltek a természetes év lefolyásának: áradás, sarjadás, vízhiány (K. Sethe nyomán) v. forróság (E. Edel nyomán). Minden hónapnak 30 napja volt, ez a szám föltehetően a holdhónapból eredt. Amint az év sematizált napév, így a hónap sematizált holdhónap. Néha fölmerül a kutatásban az a fölfogás, hogy a 365 napos év mellett létezett volna még egy 360 napos év is. Ez téves, hiszen az egyiptomiak egyszer a tp. napi járandóságát 1/360-dal jelölték meg, ami természetes, mert rendszerük szerint egy papi csop. egy hónapig szolgált a tp-ban, és ilyen módon az 5 hozzáillesztett napot nem vették figyelembe. Különben ez az 5 nap szükséges volt ahhoz, hogy az új évet rituálisan előkészítsék. - A hónapoknak a 18. dinasztiáig nem volt külön neve. Egy évszakon belül 4 hónapot számoltak. Ezután alakult ki az a szokás, hogy a hónapokat ünnepek után is elnevezték, amelyek többnyire a következő hó elején találhatók. Ez a szokás a ramesszidák korától figyelhető meg, anélkül, hogy a hagyományos jelölést abbahagyták volna. Csak a kopt ker-ek nevezték következetesen a hónapokat a régen kialakult nevekkel. - A korábbi kutatás a hajnalt a nap kezdetének tartotta, ami abból a téves föltevésből eredt, hogy a Sothis heliakus fölkelése a nap kezdetét jelezte. A napot 12 nappali és 12 éjjeli órára osztották, amelynek tartama a napállástól függően változott. - A 365 napos év mellett az ünnepnaptárban a holdhónapokat is alkalmazták, ami Parkert a holdév 2 fajtájának fölfedezéséhez vezette. Igaz, hogy az ünnepeket részben a hold szerint egy évben rögzítették, de folyamatos holdévről nem lehet szó. Minden erre vonatkozó adat a 365 napos év kifejezésében nyilvánul meg, tehát nem számoltak egyszer 29 napot, egyszer 30 napot a hivatalos datálásban. Már a Középbirod-ban utólagosan vezették be, hogy a papi csop. havi szolgálata a holdhónaphoz igazodjon, ami érthetetlen lenne egy állandóan használt holdévvel szemben. Ezt a naptárt csak Caesar parancsára Kr. e. 47: váltották fel a →julián naptárral. A reform Egyiptomban nem teljesen érvényesült, az egyiptomiak saját, de most rögzített évüket megtartották, ami az alexandriai év néven ismert. Luft Ulrich

Ginzel, F. K.: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie. Vol. 1. Leipzig, 1906. - Annales du Musée Guimet, Paris, 1907. (Mahler, E.: Études sur le calendrier égyptien) - Studies in Ancient Oriental Civilizations 26. Chicago, 1950. (Parker, R. A.: The Calendars of Ancient Egypt) - Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit. Bp., 1978. (Apolló kvtár 9.) - Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Bp., 1983.